A kecskeméti Orvos- és Gyógyszerészettörténeti Gyűjtemény 1985. januárjában jött létre a Bács-Kiskun Megyei Gyógyszerészettörténeti Szakgyűjtemény és a Megyei Orvostörténeti Gyűjtemény egyesítésével és múzeumi átvételével. E két szakgyűjtemény létrehozását Lóránd Nándor gyógyszerész és Réthy Aladár laboratóriumi főorvos szakmatörténeti érdeklődésének köszönhetjük.

Loránd Nándor 1966-ban kezdte felkutatni és összegyűjteni a megye patikáinak régi bútorait, edényeit, leselejtezett munkaeszközeit, valamint dokumentumait. Munkája eredményeként 1968-ra jelentős mennyiségű és értékű anyag gyűlt össze, így megalakult a Gyógyszerészettörténeti Szakgyűjtemény, amelynek munkálataival az országos szakmúzeum Loránd Nándort bízta meg. A Megyei Gyógyszertári Központ támogatásával és kezelésében működő intézmény 1969-től több kiállításon is bemutatta anyagát, nemcsak Kecskeméten, hanem szerte az országban. Loránd Nándor a tárgyak gyarapításán és rendszerezésén túl tudományos kutatómunkát is végzett, megírta a megye gyógyszertárainak történetét és rendszeresen jelentek meg a helyi sajtóban gyűjteménye anyagát népszerűsítő publikációi.

Réthy Aladár, az Orvostörténeti Gyűjtemény alapítója, szintén Bács-Kiskun megye területére koncentrálva végezte gyűjtőmunkáját. Munkásságának eredménye azonban így is kiemelkedő jelentőségű országos szakmúzeumi szempontból, hiszen – mivel a gyűjtők figyelmét ez a tárgyanyag elkerülte – a 20. század első felében használt orvosi műszereket az országban csak Kecskeméten őriznek. Az orvosi eszközökön kívül számos éremmel és szakkönyvvel gazdagította az Orvostörténeti Gyűjteményt, amely múzeumi átvételéig a Megyei Kórház védnöksége alatt működött.

A két egyesített gyűjtemény a város 1810-ben készült térképén már megtalálható, természetesen azóta többször átalakított, paraszt-polgár lakóházban nyert elhelyezést. A hosszú épület külső arculatának egyedi jellegét az egyenes falfelületet megtörő két boltíves tornác, ún. „kódisállás” adja, melyeknek zömök pillérű mellvédes falait könnyű szerkezetű nyeregtetők védik.

Kiemelt gyűjteményi állományok

Patikaedények

A gyógyszereket tulajdonságuknak megfelelően különféle módon tárolták: zacskóban, dobozban, fiókban, ón, fa, üveg és kerámia edényekben.

Fatégelyek

A 18–19. században fatégelyekben tárolták a gyógyszerészek a porokat, amelyeket különböző puhafafajtákból esztergályoztak. A régebbi edények anyag főképp gyertyán és hárs, de fűzfából, nyárfából, szilfából, sőt gyümölcsfa-fajtákból is készítettek fatégelyeket.

Gyűjteményünkben a 18. századi fatégelyek feliratai: Coral Albi (fehér korall), Sem Sinapis Nigr. (fekete mustár mag), Pulvis Angelica Radicis Alc. (orvosi angyalgyökér gyökértörzse és gyökere).

Folyadéküvegek

A folyadéktároló üvegedények a 18. században hasáb alakú formában készültek, becsiszolt üvegdugóval. Az edény nyaka a testbe való átmenetnél egyenlőtlen gallérban végződött. Később csiszolással ezt a szépséghibát eltüntették.

Porüvegek

A szélesszájú becsiszolt dugós porüvegek a 19. század elejétől váltak általánossá. Korábban az üvegek kerekded formájúak voltak, a „tojásdadfoganytyús”, azaz a két hosszmetszeti részén homorú elliptoid alakú edények a 19. század második felében terjedek el.

Az átlátszó színtelen üvegek mellett a 19. század elején divatosak voltak a sötét, átlátszatlan barna, kék, fekete, piros üvegek, a század vége felé pedig átlátszó élénk színű – aranyzöld, világoszöld, világoskék, borostyánkősárga –, csiszolt üvegedények ékesítették a patikákat.

Kenőcstégelyek, kerámia- és porcelántégelyek

A gyógyszertárakban a 18. századig a mázas fajanszedényekben tárolták a kenőcsöket. Később fokozatosan felváltotta ezeket a kevésbé törékeny keménycserép, ami sokkal olcsóbb volt az akkor még igen drága porcelánnál, amit gyakran tejüveggel helyettesítettek. A porcelán patikaedények a 19. század második felében váltak általánossá.

Az üvegek és tégelyek feliratait díszes keretbe foglalták.

A 19. század elején leggyakrabban a fekete vagy arany ovális keretet, illetve a háromszög alakú pajzs keretet alkalmazták.